A bíborhere ápolása:

A vetését követő csapadékos időszak alatt a tél beálltáig megerősödhet, hó alatt a fagyokat is könnyebben elviseli. Áttelelés után, a kora tavaszi gyors fejlődésnek indulása előtt indokolt lehet hengerezni a felfagyás ellen.
Mivel kevésbé hidegtűrő, a tél gyakran meggyötri, ezáltal kiritkulhat. Károsodhat olyankor is, ha hó nélküli száraz telet száraz tavasz követ.

Gyomirtás:

A bíborherében gyomirtási szempontból kritikus a vetést követő csapadékos ősz, amikor már a növény kelése után felgyomosodik a tábla (jellemzően keresztesvirágzatúakkal). A kora tavaszi időszakban a még fejletlen állományban teret nyerhetnek: a pásztortáska, a szikfűfélék, a pipacs stb., egyszikűek közül a nagy széltippan. Az őszi búza, mint árvakelés a bíborhere káros gyomnövénye lehet amely az állomány kiritkulását okozhatja, a betakarítást megnehezítheti.
A termesztés folyamán figyelemmel kell lenni az olyan gyomokra mint az aranka, szádor (ezek a termés vetőmagként történő értékesíthetőségét kizárják). A tisztítandó mag ne tartalmazza az útszéli zsázsa, vadsóskafajok , bükkönyfélék, vadrepce magját.

A bíborhere gyomirtására felhasználható hatóanyagok:

BENEFIN, PIRIDATE, MCPB, IMAZETAPIR, FLUAZIFOP-BUTIL.

Mivel a növény a különböző herbicidekre érzékeny, valamint minden egyes felsorolt szer eltérő permetezés­technikát igényel, ezért az alkalmazható gyomirtási technológiakialakítása személyes konzultáció tárgya.

Kártevők elleni védelem:

Kártevői közül figyelemmel kell lennünk a vöröshererügy-cickányormányos, vöröshereszár-cickányormányos gyökér és szár kártételére, míg a vörösherevirág-cickányormányos és a vörösheremag-cickányormányos a virágzatot és magot pusztítják (közismert nevükön: "Ápion"-ok). Számítanunk kell a vetési bagolypille és a májusi cserebogár jelenlétére is. A bíborhere magkártevője a bíborhere-ormányos.

Az évelő pillangósok tábláiról, valamint egyéb telelőhelyekről bevándorló vincellérbogarak, barkók, sároshátú bogár ellen jól bevált módszer meredek falú ekebarázdát húzni, melybe vándorlásuk idején porcsíkot húzunk dioxakarb hatóanyag-tartalmú szerrel, így jelentős kártételtől védjük meg a táblát.

A fejlődő zöld részek védelmét - a védekezés időpontját, az alkalmazandó készítményt - a hálózás alapján megállapított rovar populáció egyedszámának, faji összetételének és a fajok fejlődési alakjának ismeretében szervezzük meg. Magfogás esetén nem hagyható ki a zöldbimbós állapotban végzett permetezés. Ekkor még hosszabb hatású készítményeket is használhatunk, de a virágzás kezdetétől a megtermékenyítést végző hasznos rovarok kímélése miatt csak indokolt esetben védekezzünk lehetőleg az esti órákban és gyorsan bomló, rövidhatású készítménnyel, a méhkímélő technológia betartásával (foszalon, benszultap hatóanyag-tartalmú szerek). A felhasználó szempontjából veszélytelennek ismert piretroidok közül egyes szerek rövid hatásuk miatt alkalmasnak tűnnek ebben az időpontban a permetezésre, de a megtermékenyítést végző rovarokra károsak. Az egyes szerek méhveszélyességi kategóriáját figyelni kell. Méhekre kifejezetten veszélyes szerekkel nem szabad permetezni virágzó állományban.

Kórokozók elleni védelem:

A betegségek közül a lóhererák kártételével kell számolnunk, ami az enyhébb, csapadékos telek után lép fel. Jellemző kártétele a gyökerek károsítása, amire a növények satnya fejlődése, sárgulása, elhalása utal.
Szintén enyhe telek után szaporodik fel a vegetatív részek pusztulását okozó lisztharmat is, mely a növények fehéres porbevonatát, azok dohos szagát idézi elő.
Levélszáradást, levélhullást okozó levélragya a párás, csapadékos körülmények között veszélyeztet főleg a sűrű állományban. Ez a betegség a bíborhere magtermésének mennyiségére és minőségére egyaránt kihat.
A gombák okozta betegségek ellen a legolcsóbban agrotechnikai módszerekkel tudunk védekezni. Ennek alapja, hogy pillangós növény 4 évig ne kerüljön ugyanarra a területre, a terület ne legyen lapos, vizenyős. Erős lisztharmat fertőzés esetén a kéntartalmú szerek permetezését javasoljuk, a levélragya ellen réztartalmú, rézpótló készítmény (kaptán, vagy ditiokarbamát) lehet hatékony a fertőzés kezdetekor, vagy annak gyanújakor.